KíváncsiBó

A Széchenyi téren még tart a Punnany Massif koncert... És mi már itthon csücsülünk. 

Adott egy tér, aminek befogadóképessége x és az akkusztikája nem túl jó, és adott egy zenekar, ami x+1000 főt vonz oda. A kettőt adjuk össze, és még pluszban adjunk hozzá rengeteg sikítozó tinit, és egy bor és pezsgőfesztivált. Nos ez Pécs 2012 szeptember 22.-én este. Szeretek én mindenkit, itt nem azzal van a baj.
Én tényleg, igaziból és nagyon szeretem a Punnany Massifot, de ezek után csak a lejátszómban és autóban. a koncertekből úgy tűnik kiöregedtem. Erről persze nem a srácok tehetnek. Kettő évvel ezelőtt összejött egy olyan hónap, hogy egészen véletlenül 3 PM koncerten is voltunk, nálam akkor kezdődött a "mánia". Varázslatos koncert a Varázskertben, egészen intim egy CinePécs vetítés előtt, és még egy, már nem is tudom hol.
Büszke vagyok rájuk, mint pécsi, és sajnálom, hogy elveszett kicsit az, ami miatt beleszerettem ebbe a zenekarba. 
De az eddigieket köszi, várom a következő albumot :)
<3 PM

Biztos nagyon sok ilyen poszt születik naponta, de akkor egyel több már nem is számít. Arra gondoltam, hogy összeszedem életem top10-ét, zenék tekintetében. Nem teszek sorrendet, mert hangulatomtól függ, hogy épp melyik a szuperkedvenc.
Az első ami eszembe jut a Szabad rég, a Kowalsky meg a Vegától. Amikor 0:50-nél Kowa megszólal mindig végigfut rajtam a hideg, de tényleg mindig.
https://www.youtube.com/watch?v=4CVADYtw4tg

Sok olyan zenekar van, akiknél minden számot ide tudnék illeszteni, az egyik ilyen a Heaven Street Seven. Tőlük a legkedvencebb talán a Tükör a Tükörben.
http://youtu.be/P-UXW5Hy3oY 

Aztán természetesen a Hiperkarma. Azt hiszem elég sok mindent meghatározott az eddigi életemben, hát álljon itt az a szám, amit először hallottam Robitól, a Felejtő:
https://www.youtube.com/watch?v=4Ci8-G3UrJ4

Magyar vonalon haladva tovább, feltétlenül ki kell emelnem a Quimby-t. Itt már nem vagyok képben minden albummal és trekkel, de a 2005-ös Kilégzést kívülről fújom, a Country Joe McDonald meg egyenesen olyan mintha rólam írták volna. :)
https://www.youtube.com/watch?v=a0sZ4RfczVw

Ugyan még magyar, de angolul szól a Colorstartól a Roam the Land. 

https://www.youtube.com/watch?v=1u-vF3H0tXs

Magyar, és elektronikus Aeron Aether, elfogultság nélkül is szeretem a zenéit, a sok-sok újabb mellett, egy régi-régi "klasszikust" idéznék, Abandon:
https://www.youtube.com/watch?v=yxDyOmlWpFE

Aztán, ott van az Anna and the Barbies, az Álmatlannal vagy a Tangóval...Imádom ezeket is.
legyen az Álmatlan:
https://www.youtube.com/watch?v=1tD3QoZj7qk

Akkor nézzük a külföldieket:

Talán nem illik a sorba, de Santanatól a Smooth-t nem tudom megunni, Rob Thomas hangja is zseniális, és Santana is "egész jó" :D
https://www.youtube.com/watch?v=MXp413NynFk

Queen-en nőttem fel, és a mai napig felvidít a Don't Stop Me Now. Mindig mozoghatnékom támad tőle :)
https://www.youtube.com/watch?v=HgzGwKwLmgM

Nincs tizedik... annyi más lenne még, hogy meghagyom ezt a helyet még.

Ma le kellett mennem a Háziorvosomhoz. A cím ne tévesszen meg, semmi bajom, csupán receptekért mentem. Ez normális esetben úgy néz ki, hogy az ember lánya bekopog a nővérke ajtaján, az kinéz, megismer, és kihozza a szükséges recepteket. Tegnap Anyu oda is telefonált, hogy írják meg, és reggel bemegyek értük. Jellemző a mi körzetinkre, hogy sokat beszél... nagyon sokat, és főleg telefonon. Ez ma sem volt másként, fél nyolctól van rendelés, és háromnegyedre értem le, addig még senkit nem hívtak be, viszont folyamatosan csörgött a telefon, és kedvesen csicsogott a doktornéni koleszterinszintekről, vizeletmintákról stb. Tehát, 7:45 körül bekopogtam, 8 körül egy másik nő is bekopogott, 8:14kor ki is nézett a nővérke, teljesen más miatt, majd letolt hogy máskor kopogjak be nyugodtan, és akkor kihozza. Elvileg működik az időpont kérés is, akkor csak egy órával később lehet bejutni, ha nincs időpontot, akkor legalább 2 óra a várakozási idő. Ritkán megyek le hál' Istennek, de akkor mindig felidegesít ez a helyzet, felmegy a vérnyomásom és hányingerem lesz. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem tudja ez a nő megszervezni a betegeit... a szomszédos rendelőben szuperül működik, mindenkit név szerint szólítanak, nálunk meg megy a tolakodás. Nem értem... 

Ma távolsági busszal utaztam A pontból B pontba. 'A' város autóbusz állomásán történt meg egy olyan jelenet, ami írásra késztetett. A busz indulásánál jóval korábban érkeztem a megállóba, és már akkor feltűnt egy nem túl jól öltözött idős bácsi, egy helyes netbookkal az ölében, amiből mobilnet-stick lógott ki. Az öltözéke is csak azért tűnt fel, mert szöges ellentétben állt a netbookkal, alul Hawaii-mintás rövidnadrág, felül pedig egy pasztell, foltmintás ing. Mellette ült egy néni, volt köztük táska is meg távolság is jócskán, nem is gondoltam hogy összetartoznak, mígnem félmondatokkal el nem kezdtek kommunikálni. "Minek nyomogatod megint azt a masinát?!" "Mennyire meleg van" és hasonlók... szép lassan kiderült számomra, hogy valamit elnézett a bácsi a menetrendben, az interneten, és már több mint egy órája ott ülnek és várnak a nagy melegben. Aztán beállt a busz, és elkezdett mindenki felszállni, ők is. A bácsi akkurátusan elpakolta a netbookot, egy barna, műbőr nagypapi táskába, majd az ajtó felé útba eső kukából, kivett egy gyűrött, koszos újságpapírt, és a szatyrába gyűrte... nem értettem :) A végállomásig egyetlen szót sem szóltak egymáshoz, viszont a netbook ismét előkerült :)
Nemrég kicsit beleástam magamat az idősek internethasználati szokásaiba, azt láttam, hogy bár a hajlandóság sokakban megvan, esetleg van is hozzá eszköz, csak a mögöttes tudás hiányzik. Itt is ez lehet a probléma, (persze lehet hogy ez erőltetett, és egyszerűen csak a www.menetrendek.hu volt megint rossz, és ajánlott fel furcsa átszállási lehetőségeket, láttunk már ilyet) hogy bár lelkesen kihasználná a bácsi a net nyújtotta előnyöket, de nem tudja pontosan hogyan kell. 
Egyébként azt figyeltük meg múlt héten a Vásárban, hogy aki látszólag nem annyira ismeri vagy használja az internetet, az kétféleképpen nevezi. Az első eset, hogy "Nézd meg a ZInterneten..." a másik, ami nekem jobban bántja a fülemet "megpróbálom eladni az internettttten..."

Nem vagyok rajongója a vásárnak, sőt, kifejezetten utálom, hogy sok ott az ember, ugyanez a sok ember lassan halad és megáll pont előtted és semmi normális dolgot nem lehet venni. Viszont most más volt a helyzet, eladni mentünk, Apósom gyönyörű fokosokat és kardokat farag és kovácsol és üvegeket gravíroz, jól jött volna egy kis pluszbevétel. 
Az egész nap irtó korán kezdődött, 5 órakor már  kerestük azt a helyet, ami egész nap vélhetően árnyékos marad, és a legjobb, hogy meg is találtuk, és ki pakoltunk. Saját esztétikai, és marketing érzékeit, de még a fengsui-t  is felhasználva megalkottuk a tárgyak tökéletes, hívogató kompozícióját, és annyi volt a dolgunk már csak, hogy jöjjenek a pénzes emberkék fokost venni. Azt hiszem kb délig kint voltunk... hát nem találtak meg bennünket. Ellenben láttam sok sok érdekes népet. Az előttünk elhaladók nagy rész megnézte a standunkat, sőt kérdezgettek is, tetszésüket fejezték ki, csak valahogy a pénztárcájuk nem nyílt ki. A faragott nyelű, és mintás élű jatagánról érdeklődött egy  kövérkés állampolgár "Kard mennyi?" felkiáltással, illetve időseb kiadású változata a szintén faragott fokosokra kérdezett rá: "Hogyé' a sétabot?". Abba már nem is mennék bele, hogy a legtöbben egy "jónapotot" sem voltak képesek odaejteni a fogaik közül. Feltűnően sok csúnya, elnagyzolt tetoválás sétált el előttünk, legtöbb a nonfig kategóriából, de láttam sok csillagot, koi-pontyot, és sárkányokat is jócskán. Körülöttünk egy összeszokottnak tűnő társaság árult, egyikük mindenféle vackot, mellette egy nő ruhákat, voltak akik bringákat kínáltak. Ez utóbbi kivételével, úgy látszott hogy senkinek sem volt szerencséje ma, viszont a biciklis a kirakott kerékpárok felét eladta. Persze, most menő tekerni...
Összességében tulajdonképpen jó délelőtt volt, sok új tapasztalattal. Legközelebb fényreklámot is viszünk, hogy észre vegyen valaki...
Ja, és valamikor 9 óra körül találtam egy standnál 100 HUF-ért egy James Bond könyvet...

Sétálni indultunk Párommal, és a siklósi vár környékére tévedtünk. Kiderült, hogy itt is "ünneplik" a Múzeumok Éjszakáját, ugyan nem hivatalosan, hanem majdnem, hogy titokban. A hivatalos www.muzej.hu oldalon semmilyen siklósi hely nincs feltüntetve, és helyi weboldalakon sem nagyon találtunk infót, csak annyit hogy lesz egy hegedű koncert a Várkápolnában, ingyen. Nagy meglepetésünkre, este héttől az EGÉSZ vár ingyenesen látogatható volt. Kaptunk is az alkalmon, hiszen mióta felújították, nem volt még lehetőségünk megnézni. Tulajdonképpen sokalltuk a belépő árát... Ismerősöktől hallottunk jót is rosszat is az, de megpróbáltunk tiszta lappal indulni. Plusz tulajdonképpen sokalltuk a belépő árát... Node ez itt most mindegy is. A lényeg hogy most végre bejutottunk.

Én imádtam. A főbejáraton belépve az ember lányát megcsapja a múlt szele, pedig a vár nem egy túlhistorizált díszlet. Minden helység felújított, és tiszta, a berendezés modern, a kiállított tárgyak pedig a lehető legszebben megvilágítottak, mégis a hangulata, az atmoszférája régies. Egy kicsit eljátszottam a gondolattal hogy milyen lehetett Kanizsai Dorottyának, mikor a gyönyörű rózsakertjében siratta a mohácsi csatában elhunyt mostohafiát. A látogatható termek logikusan követik egymást, de mégis egy hangyányit labirintusos szerintem, kis termek, zezugok, aztán hatalmas tágas terek, a túra koronája pedig a panoráma terasz, ahonnan egész Siklós látható. Az egészet körülölelte a már említett hegedű koncert lágy atmoszférája.

A vár egyik szárnya, ami korábban hotelként működott, sajnos mostanra eléggé elhanyagoltnak tűnik kívülről, ide nem jutott a nagy felújításból, ha valaki ezt illetve a középkori éttermet feltámasztaná, szerintem folyamatosan pezsegne az élet a várudvaron. Ettől eltekintve, a felújítás örvendetes, végre kikerült a poros mókus kiállítás egy sokkal méltóbb helyre...

A blog írás régóta fogalmazódik bennem, de ez után az este után döntöttem el, hogy a látott dolgaimat ki kell adnom magamból. Ez a ma esti "kirándulás" csupán két órát tartott, mégis teljesen feltöltötte a "kulturális bödönömet".